Azt mondják az okosok, hogy előbb mindig más hibájából próbálj tanulni és ne a sajátodból. Nos, itt egy inverz útikalauz azoknak akik Rómába készülnek. Elmeséljük mit ne csinálj úgy, ahogy mi, ha egy tartalmas és élvezetes kirándulást szeretnél az "örök város"-ban. Hogy ne kelljen túl sokat olvasni, két részre bontva.

Pár napja volt az esküvőnk, ami borzalmas mennyiségű szervezéssel és munkával járt, az eredeti nászutas ötlet megtervezése pedig szintén nem kevés előkészületet igényelt volna, úgyhogy a "nagy projektet" eltoltuk őszre. Na de valahova csak kéne menni nászútra, nem? Megpróbáltunk marha lazán hozzáállni a dologhoz, hogy igazából ne is kelljen nagyon foglalkozni a szervezéssel. Óriási lendülettel nekiestem a www.azair.eu oldalnak és megnéztem, hova szólnak mostanában az olcsó repülőjegyek. Olaszország, Róma, 14.990 forint per fő, három nap, két éjszaka. Mivel ez még a hülyének is megéri, gyorsan meg is vettem a két jegyet. A három nap az utazás miatt igazából általában csak kettő, vagy inkább másfél, ezért arra nem is számítottunk, hogy minden nagyobb nevezetességet alaposan megcsodáljunk. Kimegyünk, sétálunk egy nagyot, megnézzük a Colosseumot, jókat kajálunk, esténként pedig visszafogottan beborozunk. Csak semmi stressz, semmi kényszer. Az alapötlet egyáltalán nem tűnt rossznak, ugye? Már vizionáltam ahogy egy Birra Morettivel a kezemben sétálgatok a verőfényes napsütésben, majd leülök a Trevi kútnál, bedobok egy pizzát és sziesztázom egy órácskát. Na, ezzel szemben, ha előre tudom mi vár ránk, akkor inkább viszek magammal egy komplett stábot és újraforgatom a Balfácán című filmet.

A szállás

Itt hibáztam a legnagyobbat. Airbnb-n nézegettem a kis otthonokat, a szokásos igényekkel. Szép legyen, tiszta legyen, különálló legyen, olcsó legyen. Az egészre nem szántam többet fél óránál. Lazák vagyunk. Semmi stressz. Találtam is egy tök pofás kis lakást, ami minden feltételnek megfelelt és 30 eurót kértek érte éjszakánként. A szállás pont a reptér és a belváros között helyezkedik el. Mivel egyáltalán nem olvastam utána semminek, ezért az egyszerű paraszti eszemmel arra gondoltam, hogy milyen jó lesz ez nekünk, hiszen a városba hamar be, a reptérre pedig hamar kiérünk. Frankó, gyorsan ki is fizettem előre mindent bankkártyával, nehogy ott érjen meglepetés. (Kibaszott murphy....).

Az esküvő előtt mesélem is a rengeteget utazó cimboráknak, hogy milyen frankó szállást találtam Rómában. Van az a pillanat, amikor érzed, hogy úgy néznek rád, ahogy a hülyékre szoktak. Na, én pontosan ezt éreztem.

- Te nem igazán voltál még Rómában, ugye?

- Nem, azért megyünk oda nászútra.

- De nem is olvastál róla igaz?

- Nem...

- Akkor nem vágod, hogy milyen szar ott a tömegközlekedés ugye? A szállásod pedig pont a lehető legszarabb helyen van, mert a reptértől is rohadt messze van, meg a várostól is.

- Bazdmeg...

Próbáltam felvenni a "lazavagyokleszarom" arckifejezésemet és kortyoltam egyet a hideg sörömből, aztán elindultam a mosdó felé. Amikor látótávolságon kívül kerültem, gyorsan beütöttem a google maps útvonaltervezőjébe a szállás címét. A reptértől 2 óra 25 perc, a belvárostól pedig 1 óra 15 perc. Jól van Robika, nem vagy hülye, csak nincs szerencséd, amikor gondolkozol. Még egy Jägert kérnék, köszönöm.

Az utazás

Miután drága menyasszonyomat tájékoztattam a sikeres szállásfoglalásról, mentsük a menthetőt alapon, közös megegyezést követően arra jutottunk, hogy a reptérről egyből a városba megyünk, aztán egy rövid városnézést követően utazunk tovább a szállásra. Ha tényleg olyan szar a tömegközlekedés mint mondják, akkor pedig inkább szerezzünk valami hivatalos transfert a reptértől a belvárosig. A wizzair oldaláról egyből átkattintottam a felajánlott linkek közül a Terravison weblapjára. Reptéri transzfer Fiumicino-ról, Róma Termini-re, a központi pályaudvarra. Egy órás út, 8€ két főre. Faszaság van, talán mégsem csak utazással telik az egész napunk. Megnyugodva és kipihenve szálltunk fel a repülőre 11:35-kor. A repülőút szokásosan problémamentesen telt, sőt, majdnem negyed órával korábban szálltunk le. Mák. Lesz időnk kijutni a reptérről és megtalálni a buszunkat. A 13:45-kor induló buszra volt előre kifizetett jegyünk. 13:30-kor találtunk rá a megállóra, ahol bent is állt egy busz, de olyan rohadt nagy sor állt előtte mintha Bud Spencer osztott volna ingyen autogramot.

Na, ez érdekes lesz, mert a busz ránézésre olyan 50-60 fős, körülbelül tíz szék híján tele van, és lent is áll még vagy 40 ember. Nagy nehezen előrevergődtem a jegykezelő hölgyhöz, akivel csak az nem ordított, aki nem tudott elég nagyot köpni. Két-három sikertelen kommunikációs kísérlet után feladtam a dolgot, mert ő nem beszélt angolul, én pedig nem beszélek olaszul, ráadásul az idegrendszere körülbelül tíz perccel korábban adhatta fel a szolgálatot. Gyakorlott nindzsa módjára odaosontam a buszvezetőhöz, aki szerencsére beszélt angolul. Kérdeztem tőle, hogy most mi is történik pontosan?! Nekem van előre kifizetett, időpontra váltott jegyem, de a busz láthatóan tele van. Mi a megoldás? Semmi, mondta, ne aggódjak, ez nem az a busz, hanem az eggyel korábbi, csak van egy kis késés, a miénk is indul nemsokára. Itt realizáltam először, hogy teljesen felesleges útbaigazítást kérni bárkitől, ugyanis nagy valószínűséggel használhatatlan információval leszek ellátva. Apróbb tévedés volt csupán a sofőr részéről, ugyanis a mi buszunk nemes egyszerűséggel kimaradt és az azt követő késett még háromnegyed órát, így sikerült jó hangulatban eltölteni több mint másfél órát a megállóban, a nem kevésbé boldog olasz és egyéb turistákkal. Azt már nem is említem, hogy a busz megérkezéséhez képest a Királynő születésnapi ceremóniája csupán csak szarul marketingelt falusi búcsú.

Első nap

Bő egy órás buszozás után megérkeztünk a vasútállomáshoz. Azt már itt megbeszéltük, hogy este ez a környék felejtős. Testpáncélban és állig felfegyverkezve talán, de inkább úgysem. A vasútállomás nyugati oldala nem sokban különbözik egy harlemi utcaképtől. Napközben egyébként nem olyan veszélyes a helyzet, de több helyről is hallottuk, hogy sötétedés után nem érdemes a környező utcákban útbaigazítást kérni. Nem vagyok egy félős fickó, de azért a nászutamon csak nem húznék huszonegyre lapot. 

Első utunk vezessen a Colosseum felé, ott biztosan nem érhet csalódás. A vasútállomásról húsz perc kellemes tempójú sétával lehet elérni a Colosseumig. Tényleg szép, tényleg nagy, de elképesztően sok a turista. Ez mondjuk nem meglepő, de, hogy az elmúlt évek trendjei garantáltan veszélyesebbé teszik a hasonló látnivalók környékét, abban egészen biztos vagyok. Ha nem hajolsz ki úgy mint Muhammad Ali (isten veled, öreg harcos!), vagy nem vagy olyan gyors, mint Neo a Mátrixban, akkor valaki garantáltan homlokon csap, vagy nyakon szúr egy rohadt szelfibottal. Vicc nélkül, az egész városban alig lehet valamit normálisan megnézni, mert a turisták majdnem szabályos falanxokat alkotnak a szelfibotjaikkal. A másik nagyon szomorú hozadéka ennek a "divatnak", hogy maga a műemlék csodálata egyáltalán nem fontos, csak az elkészített kép posztolása. Láttunk egy csajt, aki konkrétan fél órát fotózta magát a Colosseum előtt. Sminkelt, hajat igazított, ruhát váltott, de egyetlen egyszer sem fordult volna meg, hogy élőben is lássa Itália legnagyobb amfiteátrumát. Nem baszki, neki elég volt az 5"-os kijelzőn keresztül. Szomorú.

A metróval megérkeztünk az EUR Fermi elnevezésű állomásra, ahol át tudtunk szállni arra az egyetlen buszjáratra, ami elvisz a szállásig. Nem akarom előre lelőni a poént, de 35-40 percnél kevesebbet egyszer sem vártunk a 071-es buszra. Azóta ha meglátom ezt a három számot egymás után, bármilyen sorrendben, automatikusan ökölbe szorul a kezem, és légzési nehézségeim támadnak. Nem mellékesen már a metrón alig láttunk az éhségtől, mert egész nap egy szendvicset, meg egy fél pizzát ettünk. Ezen abban a pillanatban még annyira nem aggódtunk, mert az volt a terv, hogy a szállás átvétele után elmegyünk egy boltba, veszünk bagettet, felvágottat, sajtot, olíva bogyót, némi bort és kellemesen eltöltjük nászutunk első éjszakáját. Nagyon apró eltérések híján, de majdnem így történt. A szállásig percre pontosan 1 óra 15 percet utaztunk, megfejelve az egészet azzal, hogy természetesen négy megállóval korábban szálltunk le, tehát még sétáltunk mellé vagy 2 kilométert is. A szállás legalább szép volt és csendes. Mondjuk az utóbbin nem lepődtünk meg, fényévnyire a belvárostól. Miután a szállásadónk mindent megmutatott, feltettem a számunkra akkor legfontosabb kérdést. Hol van a legközelebbi bolt? Marha éhesek vagyunk. Megint azt éreztem, hogy úgy néznek rám, ahogy a hülyékre szoktak. Egy apró izzadtságcsepp gördült le a homlokomon, hiszen már a hölgy nézéséből tudtam, hogy megint a szopórolleren állunk. Bolt legközelebb 4 kilométerre van, de oda csak gyalog lehet menni. Ha nagyon akarnánk kölcsönadnának egy robogót, de a többi bolt is bezárt egy órája. Elcsukló hangon vázoltam a helyzetünket. Ez a nászutunk, igen low budget, igen elbasztam, de rohadt éhesek és szomjasak vagyunk és konkrétan három másodperc választ el attól, hogy magzatpózba vágjam magam és vegetálva töltsem az éjszakát a sarokban. Miután teljesen eredménytelenül átkutattuk az egész házat valami élelemért, a tulaj segített rendelni egy pizzát. Így hát késő este, hulla fáradtan, ettünk pár szelet pizzát a nászutunkon, koccintottunk egy pohár csapvízzel, és egy sikeresebb holnap reményében mély álomba zuhantunk. 

Az első nap tanulságai:

- Olvass utána hova mész és milyen messze van a szállás a belvárostól, illetve a reptértől.

- Készülj fel a tömegközlekedés sajátosságaiból.

- Ne menj 3 napra Rómába!

- Jó előre gondoskodj a vacsorádról.

Folyt köv.