Terepfokozat - Románia - összefoglaló

A tervezetthez képest egy nappal korábban értünk haza. Jól vagyunk, jól éreztük magunkat, minden autó kibírta az utat. Több mint 33 GB videóanyag készült, szóval a videósorozat első részéig még várnotok kell egy-két napot, de addig olvassátok szöveges összefoglalónkat.

Merre jártunk?

Romániában, Máramaros és Szatmár megyében, a Nagybányától északra található hegységben. Az eredeti tervek szerint Bihar megyébe készültünk a Pádis-hegységre, de az időjárás előrejelzések alapján végül módosítottuk az útvonalat. Ezt a területet már évek óta járjuk, de még mindig voltak olyan részek, amelyeket szerettünk volna felderíteni és most ezt tűztük ki célnak. Ez mondjuk alapvetően nem annyira egyszerű feladat, ugyanis a környéken hatalmas méretű fakitermelés folyik, így bizonyos útvonalak egyik hétről a másikra tűnnek el, vagy éppen jelennek meg. Éppen ezért a navigáció sem mindig sétagalopp. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a navigálásban még bőven van mit tanulnunk és az sem segített sokat, hogy igazi amatőrök módjára egyetlen topográfiai és turista térképpel vágtunk neki az útnak. Ennek ellenére az első és második napon is viszonylag sokat tudtunk haladni, egyedül az utolsó napon rontottunk sokat és futottunk bele olyan helyzetekbe, hogy a térképen látható "út" a valóságban már rég járhatatlan. 

Mivel mentünk?

Egy Land Rover Discovery 1 (300), egy Toyota Land Cruiser Lj73 és egy Land Cruiser HZJ100 voltak hű bajtársaink. (Ha valaki fejből fel tudja sorolni az összes LC típusszámot azt meghívom egy sörre.) Mindhárom autó sokat megélt már terepen és most sem hagytak minket cserben. Ezek közül a Disco a legolcsóbban szervizelhető, viszont kétségkívül az LJ73-as a legügyesebb a tengelytávját és a terepszögeit tekintve. Mivel sosem tudjuk előre, hogy milyen akadályokba ütközhetünk - ráadaásul ha választani lehet, akkor garantáltan a legszivatósabb útvonalnak ugrunk neki - ezért fontos, hogy az autók jól felszereltek és megfelelő műszaki állapotban legyenek. 

De mi kell ahhoz, hogy neki merjünk vágni egy ilyen terepjárótúrának? Először is legyen mögöttünk tapasztalat terepen és ne féltsük az autónkat. Akármennyire is vigyázunk rájuk, egy két kisebb horpadás és karc elengedhetetlen, ha sűrű erdőn kell átvágnunk. Ami minden műszaki felszereltségnél fontosabb, hogy sose vágjunk neki egyedül egy ilyen túrának. Legalább két autóval induljunk, hogy szükség esetén az egyik menteni tudja a másikat. Ha egy számunkra ismeretlen helyen, 20-30 kilométerre a legközelebbi várostól egyedül elakadunk az erdőben éjszaka, akkor sok jóra nem számíthatunk. Ha minden feltétel adott, akkor érdemes az alábbiakkal felkészíteni terepjárónkat:

- Sok mintás terepgumi. 9mm alatt ne nagyon legyen a minta, de inkább 11-12 fölött és legalább 5 cm emelés sem árt, típustól függően bőven lehet több is.

- Csörlő

- Vonókötél és rántókötél, seklik, favédő hevederek.

- Ha sok folyóátkelésre számíthatunk, akkor jobban járunk, ha kisautónk Snorkelen keresztül jut a szükséges levegőmennyiséghez. Benzines motor esetén a gyújtás alkatrészeit alaposan szigeteljük le.

- Pótkerék nélkül sehova. Egy aljas szikla bármikor kivághatja a guminkat, három kerékkel meg marha nehéz közlekedni.

Fontos megjegyezni, hogy nem SUV-okról hanem terepjárókról beszélünk, tehát a négykerék hajtás és a felező váltó alapfeltétel, de legalább egy középen záró diffi sem hátrány.

Hol szálltunk meg?

Alapvetően a nomád élet hívei vagyunk, szóval minden esetben a vadonban alszunk. Van aki a terepjáróban, van aki sátorban. Utóbbi persze a helyi vadállomány függvényében rejt némi veszélyt, de ha okosan felkészülünk, akkor az egyik legkényelmesebb szálláshely a világon. Mivel egy táborhelyen nem töltünk többet egy éjszakánál, ezért fontos, hogy a tábort gyorsan fel tudjuk állítani és ugyanolyan gyorsan le is tudjuk bontani. Készülnünk kell hőségre, esőre, évszaktól függően fagyra és hóra is, ezért a pakolás és a helytakarékosság mindig kompromisszumos, de nem lehetetlen küldetés. Mivel a csapatban én vagyok aki fixen sátorban alszik, az alábbiak sosem hiányoznak a felszerelésből. Kétszemélyes eldobható sátor, önfelfújó matrac, polifoam, Deuter Orbit 1100 hálózsák (ezen sose spóroljunk, egy rosszul választott hálózsák egy egész túrát képes tönkretenni), télen barkácsáruházban kapható hőtükörlap, kispárna, vízhatlan ponyva, felfújható kispárna. Ha olyan táborhelyet sikerül választanunk, ami szélvédett, télen keleti, nyáron nyugati fekvésű és van legalább egy sátorhelynyi sík terület, akkor olyan szállásunk lesz, amivel semmilyen öt csillagos szálloda sem veszi fel a versenyt :)

Mindig legyen nálunk erős anyagból készült szemeteszsák, amiben a túra során keletkezett hulladékot tárolni tudjuk. A szeméttől mindig legközelebbi település hulladékgyűjtőjénél szabaduljunk meg.

Mivel navigáltunk?

Mindenképpen erős vevővel rendelkező és strapabíró túra GPS-re lesz szükségünk. Mi egy Garmin GPSMap60csx-et használunk erre a célre. Nem mai gyerek, viszont megbízhatóan működik, stabilan tartja a jelet és az sem jelent neki gondot, ha nem várt fizikai hatások érik. Mivel a kijelzője nem túl méretes, ráadásul túra közben nagyon macerás egérmoziban nézni a tracket, ezért érdemes egy kisméretű laptopot rögzíteni az autóba egy inverter kíséretében. A laptopot és a GPS-t USB kábellel összekötve teljes értékű navigációs fülkét alakíthatunk ki. A laptopra a Garmin BaseCamp + Nroute programok telepítését javasoljuk. A BaseCamp tökéletes a túra megszervezésére, az Nroute pedig az élő navigációra és a megtett útvonal trackelésére.

Hogy éreztük magunkat?

Remekül. Az időjárás az első két napban nagyon hálás volt, sok napsütésben volt részünk. Az első éjszaka végig esett, de szerencsére csak akkor kezdett rá igazán, mikor már felállítottuk a menedéket. Időjárás szempontjából a harmadik nap volt a legérdekesebb, ahol egy óra leforgása alatt volt részünk szikrázó napsütésben, esőben, hóban és jégesőben is. A talaj végig tökéletes volt az off road mókához, hiszen a túra előtti egy hétben folyamatosan esett az eső, ezért minden fel volt ázva és még ott is csúsztunk, ahol egyébként a szintkülönbség elenyésző volt. A túra alatt találkoztunk rendőrrel, erdésszel, juhásszal, favágóval és szerencsére a kommunikációs nehézségek ellenére is mindenki kedves és segítőkész volt. A tájat valószínűleg sosem fogjuk megunni, de minden alkalommal megdöbbenünk, hogy pont a helyi lakosok és túrázók nincsenek tisztában a terület értékeivel és borzalmasan sok szemetet hagynak. 

Ha a technika ördöge nem szól közbe, akkor hétfőn jön a videósorozat első része. Nem lesz egyszerű a feladat, mert három különböző eszközzel rögzítettük a képanyagot, amik természetesen más-más minőséget produkálnak, ráadásul az egyik objektív fókusz problémákkal is küzdött és ez sok videó illetve fotó élességén is látszódik. De mivel ez az első ilyen próbálkozás, ezért nem adjuk fel, szóval arccal a vasút felé...