Vakfolt - avagy hogyan készítsünk akciófilmet szerelemből

Az elmúlt másfél hónapban nem véletlenül volt kissé mérsékelt az aktivitás a blogon, ugyanis egy 3 éve tartó projektnek értünk a végére, amiben személyesen is érintett vagyok egy "csöppet". Aki ismer, az tudja, hogy majdnem karon ülő korom óta betegesen rajongok az akciófilmekért. Szerintem hamarabb tudtam kimondani, hogy Jackie Chan, mint azt, hogy kérem szépen. Ennek következtében egész sokáig élt bennem az elképzelés, hogy én bizony egyszer akciófilmben fogok szerepelni és / vagy kaszkadőr leszek. Aztán természetesen az élet teljesen másfelé sodort, így hát sajnos nem én lettem az óbudai Van Damme. Nem mintha olyan nagyon sok hazai gyártású akciófilm készült volna kis hazánkban, de azért mindig is nagy álmom volt, hogy legalább csak egyszer, egy jelenet erejéig. Légyszi.

A hazai amatőr filmes csapatokat már nagyon régóta figyelemmel kísérem és így akadtam rá Slemmer Ádámra is. Arra a Slemmer Ádámra, aki később segített ennek a gyerekkori álomnak a megvalósításában. Vagyis inkább én segítettem neki. Vagyis "mittudomén", ki emlékszik már arra? Hiszen lassan 3 éve dolgozunk együtt egy magyar akciófilmen. De erről egy nagyon picit később.

De mégis ki ez a Slemmer Ádám?

Ha dióhéjban akarnám kifejezni, akkor csak annyit írnék, hogy egy átkozott zseni. Ennél egy picit bővebben, egy olyan fiatal és elképesztően tehetséges srác, akiben minden megvan ahhoz, hogy kinője az amatőr filmes réteget és elismert, profi rendező váljon belőle. Lehet, hogy túl nagy szavakkal dobálózok? Nem tudom, döntsétek el ti. Itt van ez a 22 éves srác, aki már kölyökkora óta a filmezésnek él. És a kölyökkort most vegyük szigorúan, hiszen öt éves korában szerezte meg először az édesapja kameráját és azóta mintha hozzászögelték volna. Még épp, hogy csak általános iskolás volt, amikor játékfigurákkal kezdett stop motion "mozikat" készíteni, de egy kis logikával aztán rájött, hogy vannak ám neki élő barátai is, miért ne forgasson inkább velük? Persze ők gyanútlanul igent mondtak, és így gurult el Ádámnál a gyógyszer végérvényesen. Azóta megállás nélkül rendez, forgat, játszik. Elég multifunkcionális srác egyébként, mint egy két lábon járó svájci bicska. Ő rendez, ő áll a kamera mögött és legalább egy szerepet mindig ő játszik. Ez pedig nem csak annak tudható be, hogy költségkeret nélküli filmeknél általában kényszerből több feladat jut egy embernek, hanem annak, hogy mindegyikben ügyes is. Kifejezetten ügyes.

Milyen más jelzőt találhatnék még egy olyan srácra, aki 17 évesen  úgy forgatott akciófilmet, hogy CGI-t használt, ráadásul nem is rosszul? A magyar amatőr filmekkel általában az a legnagyobb probléma (még akkor is, ha alapvetően tehetséges alkotókról beszélünk), hogy mindig az erőforrások korlátozzák őket. Van négy-öt haver, aki ráér? Van a nagyinak egy nem használt nyaralója? Van egy kihalt gyárépület? Akkor dolgozzunk ebből, hozzuk ki belőle a legtöbbet. Ádám inverz módon csinálja. Kitalál egy történetet, általában nagyon specifikus részletekkel és végig azokhoz ragaszkodik, mintha egy hollywoodi produkcióról lenne szó. Ha ő autósüldözést akar, akkor autósüldözés lesz. Ha fel akarja robbantani a Megyeri-hidat, akkor felrobbantja. Ha helikopterből akar lövöldözni, akkor abból lövöldözik, ha pedig el akarja rabolni a HÉV-et, akkor elrabolja. A fent említett akciófilmjében - amit ismétlem 17! évesen forgatott - elkészítették a Megyeri-híd méretarányos makettjét az udvarukon, majd burago és matchbox autókkal forgattak le egy tömegkarambolt, amiben felrobban maga a híd is.

Amint végzett élete első akciófilmes próbálkozásával, máris belevágott egy következő, magasabb szintű projektbe. A következő egész estés játékfilmje, a III/III című krimi, a 60-as 70-es évek kommunizmusában játszódik. Azon felül, hogy már maga a témaválasztás sem átlagos egy 19 éves sráctól, az alkotótársaival mindent elkövettek, hogy a film végig korhű legyen. Nem voltak oda nem illő házak, autók, de még használati tárgyak sem. És itt emeljük ki még egyszer, hogy még mindig gyakorlatilag erőforrások és támogatások nélküli filmről beszélünk. Itt már egy egész stábot irányított, akiket mind ehhez a filmhez verbuvált össze. Lelkes amatőrök, akik együtt tanultak, együtt dolgoztak, együtt játszottak és idővel barátokká váltak, a munka végén pedig összedobtak annyi pénzt, hogy legalább egyszer bemutathassák egy művészmoziban a filmjüket. És megsúgom, hogy egyébként pontosan ez a lényege az amatőr filmezésnek. 

Vakfolt, avagy egy magyar akciófilm krónikája

Ádám és kis csapata, sosem voltak normálisak. Mindig van valami megvalósításra váró elmebeteg ötletük. Ilyen volt a "HÉV - rablás" című paródiájuk is, amiben egy csapat biciklis betyár foglalja el a szentendrei HÉV-et. Eredeti és ötletes paródia, a maga szintjén zseniális technikai kivitelezéssel, amit több internetes portál és média is felkapott és én is így akadtam rá Ádám munkáira. Gyorsan végignéztem az összes videóját és filmjét és kigyulladt a kis lámpa a fejem fölött. Ha én egyszer amatőr akciófilmben akarok szerepelni, akkor az tuti, hogy ennek a srácnak a filmje lesz. Gyorsan rá is írtam facebookon, biztos ami biztos. Hét éves korom óta folyamatosan van közöm a harcművészetekhez, és bár nem vagyok éppen egy kifejezetten jó bunyós, de hosszú évek óta elemezgetem az akciókoreográfiákat, nézem a hogyan készültek-et és követek rengeteg akciókoreográfust. Nagyon régóta és nagyon szívesen kipróbálnám magam, és bohóckodnék egy sort a kamera előtt. A "rendező úr" megköszönte, hogy jelentkeztem. Alig két hét elteltével én már majdnem el is engedtem a dolgot, de aztán nem egészen egy hónap múlva jött egy üzenet Ádámtól.

A következő nap átküldte a forgatókönyvet én pedig örömmel konstatáltam, hogy nem tévedtem a sráccal kapcsolatban. Volt benne minden. Szembe ültethető mikrochip, autós üldözés, karambol, helikopterből kizuhanás, repülőgép robbantás és persze töménytelen lövöldözés és bunyó. Bevallom, kicsit össze is futott a nyál a számban. Pár nap múlva sort kerítettünk egy személyes találkozóra, ahol végérvényesen egyértelművé vált, hogy Ádám nem viccel. A forgatókönyvet betűről betűre követni szeretné. Mivel magam is előbb látom meg a megoldást, mint magát a problémát ezért meglepően gyorsan közös nevezőre jutottunk és szinte azonnal elkezdtük a tervezést. Az első és legfontosabb dolog azonban, amiben a segítségemet kérte, az az akciójelenetek megtervezése volt és az amatőr színészek felkészítése. Ugyanis itt nem úgy megy a casting, hogy alaposan végignézzük, hogy kinek milyen képességei vannak, hanem örülünk, ha vannak olyan őrültek, akik minden szabadidejüket feláldozzák egy amatőr filmért és még jól is mutatnak a kamera előtt. Csúnyán szólva tehát, hozott anyagból dolgozunk.

A film egyik főszereplője, Réti Nóri például egy profi és kegyetlen bérgyilkosnőt alakít. Nóriról érdemes tudni, hogy soha egy rossz szava nincs senkihez, és még a legyet sem csapja le. Ennek következtében még a levegőbe sem ütött egyet sosem. Slemmer Ádámról egyébként körülbelül ugyanezt lehet elmondani, de hát természetesen magára is egy kegyetlen ember szerepét osztotta, hiszen abban van az izgalom. Szóval a lecke fel volt adva. Szerencsémre a film másik főszereplője Rábaközi Gergő évekig judózott és táncolt, így lényegesen gazdagabb mozgáskultúrával rendelkezett a többieknél. Az első hetek tehát főleg azzal teltek, hogy a szereplőket a lehetőségeinkhez mérten megtanítsuk ütni, rúgni és esni, majd ezt a frissen szerzett tudást a lehető legbiztonságosabban koreográfiákba ültetni. Emellett pedig természetesen elképzelhetetlen mértékű utánajárás, könyörgés, és kuncsorgás vette kezdetét a forgatási helyszínekért. Itt pedig egy megdöbbentő kettősséggel találkoztunk. Volt, ahol látva az elszántságunkat és felkészültségünket, azonnal igent mondtak és önzetlenül segítettek, és volt ahol még csak meg sem hallgattak minket, hanem azonnal elhajtottak, sokszor olyan hangnemben, amit normális ember még a kutyájával szemben sem enged meg. De nekünk persze ilyen apróságok nem szegik kedvünket, megyünk tovább, amíg megoldást nem találunk.

És a rengeteg felmerülő probléma legyőzése közben összekovácsolódott a stáb kemény magja. A tényleges forgatási napokon már megdöbbentő összhangban dolgoztunk együtt. Igazából itt szembesültem azzal, hogy mennyire szenvedélye a filmezés az egész csapatnak. Sokszor 10-12 órákat forgattunk, de nem volt ritka a 16 órás forgatási nap sem. Ezek a napok pedig sokszor nem csak szellemi, de komoly fizikai munkát is jelentettek. Kellékek pakolása órákig, takarítás, az akciójelenetek felvétele közben pedig volt, hogy 4-5 órán keresztül verekedtünk, ugrottunk, zuhantunk, estünk, keltünk. És mindenki tette a dolgát, szó nélkül, a szabadidejében. És mindezt nem a pénzért, hanem a közös sikerért és az élményért. 

A nagy fordulat

A különböző közösségi oldalakon aktívan próbáltuk tájékoztatni az embereket a filmről és természetesen minél több új követőt szerezni, hiszen azért valamilyen szinten közönségfilmet szerettünk volna. Másfél év után már az utómunkák is a végükhöz közeledtek, a film első, kezdetleges előzetesét pedig kiraktuk Youtube-ra. Nem sokkal később óriási meglepetés ért minket, ugyanis, mint kiderült Osvárt Andrea egy ideje már követte Ádám munkásságát, és látva, hogy egy itthon példa nélküli minőségű amatőr akciófilmet próbálunk bemutatni, felajánlotta a segítségét. Sok egyeztetést követően végül Andi teljes bedobással mögénk állt a produkciós cégével, az AmegO Filmmel. Ez óriási lehetőség volt a számunkra, ugyanis profi szakmai stábot és felszerelést kaptunk, lehetőséget a szinkronizálásra és a stúdió körülmények között végzett utómunkálatokra. Ez pedig még legalább háromszor annyi munkát jelentett, amit még talán jobban élveztünk mint előtte. Sok jelenetet újraforgattunk, de már profi operatőrökkel, felszereléssel, szakmai támogatással. Egy teljesen más világ nyílt meg előttünk. Előtte egy darab kamerával és egy mindent megélt puskamikrofonnal dolgoztunk. A kamerát tákolt szerkezetekkel mozgattuk és örültünk, ha a forgatások alatt egy párizsis zsemlét tudtunk adni a csapatnak. Az AmegOval végzett közös munka alatt, tapasztalt operatőrök és hangmérnökök csatlakoztak hozzánk, profi felszereléssel és szakmai tudással. Elképesztően sokat tanultunk tőlük. Osvárt Andi személyisége, hozzáállása és viselkedése például elképesztően pozitív meglepetés volt és tényleg mindenkivel élmény volt együtt dolgozni. Andi még egy cameo szerepet is vállalt a filmben, az egyik kulcsfontosságú szereplőt pedig Kálid Artúr játszotta el. Sőt, még Hevér Gábor is beugrott egy szinkron erejéig. Amikor elkezdtük ezt az egészet, nem is gondoltunk rá, hogy ilyen tehetséges színészekkel dolgozhatunk majd együtt. Már lassan három éve dolgozunk a Vakfolton és most értünk a célegyenesbe. Ahhoz azonban, hogy moziban is bemutathassuk, most a közösség erejére van szükségünk. Jelenleg egy indiegogo kampány sikerességétől függ, hogy hány emberhez tudjuk eljuttatni filmet.

Miért nézzek meg egy amatőr akciófilmet a moziban?

Azon felül, hogy szeretnénk, ha az elmúlt három évünk munkáját minél több emberhez eljuttathatnánk, értékeket is szeretnénk közvetíteni. A pénz nem minden. Az akciófilmet jellemzően az egyik legdrágább műfajnak tekintik. Az sem véletlen, hogy itthon az Európa Expressz és a Rendőrsztori című sorozat óta nem készült kifejezetten erre a műfajra fókuszáló film. A pénznél azonban sokkal fontosabb, hogy a filmet olyan emberek készítsék, akiknek a filmezés nem csak egy munka, hanem szenvedély és szerelem. Szeretnénk, ha a hazai amatőr filmesek is felbátorodnának a Vakfolt "sikerén" és szabadjára engednék a fantáziájukat és kreativitásukat. Rengeteg tehetséges amatőr és pályakezdő rendező, operatőr, színész, vágó, kaszkadőr és hangmérnök van itthon, akik lehetőség híján csak egy helyben toporognak és várják a nagy áttörést. Mi is önerőből kezdtük az egészet, mindent beleadva és áldozatokat hozva, de mindannyian azt mondjuk még most is, hogy minden percért megérte. Fogjatok össze ti is és vágjatok bele. Ne a problémákat lássátok, hanem a megoldásokat keressétek. 

Kinek ajánljuk?

Mindenkinek aki el tud vonatkoztatni attól, hogy a húszas éveik elején járó fiatalok rendőröket, bérgyilkosokat, ügynököket alakítanak a filmvásznon, és meglátják a tényleges tartalmat a filmben, illetve a film mögött. Hogy mire képes az elszántság, hogy milyen akadályokat képesek leküzdeni a fiatalok. és hogy milyen is az, amikor lelkes és tanulni vágyó amatőrök a közönségnek készítenek egy olyan filmet, amiben mindenben megpróbálják lekövetni a nagyokat. Hogy a közös munka milyen barátságokat és milyen összhangot képes kialakítani egy különböző stílusú és nézeteket valló emberekből verbuvált csapat tagjai között. Ha a film megtekintése után valaki ráeszmél, hogy mennyi tehetséges fiatal él ebben az országban és csak egyel több hozzánk hasonló amatőr jut lehetőséghez a Vakfolt miatt, akkor nekünk már megérte.

Mindent magunk csináltunk és csinálunk még most is, de a mozikba jutáshoz már a ti segítségetekre is szükségünk van. Ha csak 300 forinttal támogatnád az eddigi munkánkat, az alábbi linken megteheted. Mi előre is köszönjük.

https://www.indiegogo.com/projects/movie-distribution-filmforgalmazas-vakfolt-action-marketing#/

www.vakfoltfilm.com

https://www.facebook.com/vakfoltfilm/