2016. máj 26.

Banshee - Az abszurd, az jó! - Sorozatkritika

írta: AnthonyStark
Banshee - Az abszurd, az jó! - Sorozatkritika

Vége az utóbbi évek részemről egyik legeredetibbnek tartott, és legmegfogóbb sorozatának. Az alábbiakban próbáltam néhány apró jellemzőjét bemutatni, ami talán arra sarkallja az emberfiát, hogy nekiugorjon négyévadnyi coolságnak. (igen-igen, támadjatok nyelvtan nácik)

Kezdjük azzal, hogy szerintem a sorozat távolról sem futotta be azt a pályát per útvonalat, amit be kellett volna, de a lentebb taglaltak miatt, némileg érthető is, hogy rétegsorozat lett belőle.

Mind a sztori, mind pedig a karakterek, és az azok között működő kémia emeli ki a sok-sok sorozat közül.

banshee_header_2.jpg

Az alapkoncepció

Mérhetetlenül egyszerű, de bőven elég, és valamiért marhára odaszegezi az embert a képernyő elé.

Számomra például az utóbb évek egyik legnagyobb meglepetése volt a Banshee. Az a fajta kellemes meglepetés, mikor ülsz magadban egy esős őszi délutánon, lamentálsz azon, hogy valamit nézni kéne - ha már az internet korában élsz - és láss csodát, valamilyen planetáris kavarásnak hála rálelsz egy ilyen sorozatra, ami később bekerül a személyes Hall of Famedbe.

Ha Murphy-nek volt gyereke, az vélhetően a sorozat főszereplője volt. Az érdekes külső személyiségjegyekkel rendelkező - konkrétan behorpadt homlokú - Antony Starr. Az a fajta színész aki távolról sem tűnik olyan típusnak, aki komoly teljesítményt nyújthat egy drámai vonallal is rendelkező sorozatban.(pláne nem ilyen ócska pornós névvel). De furcsamód, bevált.

A sztoriról röviden

Ex fegyenc menni ex barátnőhöz poros kisváros. (míg odaér, bruttó négyen akarják csak kinyírni) Az első útja egy útszéli krimóba vezet, ahol gondolja, leöblíti az út porát egy kád scotch-al. Aztán belekeveredik a képbe a város új seriffje (aki éppen aznap venné át a pozícióját), meg néhány piti behajtó, akiket a város amish felmenőkkel rendelkező maffiavezére küld...(érdekes, mi?)

banshee1x02screencaps10.jpg

Mivel főhősünk a sajátságos módján vág rendet a leendő seriff, és a két behajtó közötti perpatvar során, már áshatja is a startgödröt mind a három szerencsétlennek...

Ezután jobb ötlete nem lévén, a 15 évet sittkón töltő főhősünk felveszi a leendő csillagos bácsi személyazonosságát, és beáll a helyi rendvédelmi szervezet összefonódó indái közé, főgyökérnek. (tudom, baszott idegesítő ez a főhősünk duma, de a sorozatban négy évadon keresztül nem derül ki az igazi neve...még érdekesebb, mi?)

Jin_Ke:

Ha nekem valaki a Banshee indulása előtt azt mondja, hogy lesz egy sorozat, ahol egy fülig tetovált ex-náci és egy női ruhákban flangáló transzvesztita ázsiai lesznek a kedvenc szereplőim, akkor tuti, hogy körberöhögöm. Ennek ellenére, a Banshee az első évad első részétől, egészen a befejezésig a favoritok közé tartozott. A történet néha megbicsaklik és egyes részeknél groteszk módon elrugaszkodik a valóságtól, de a szereposztás annyira zseniális és még a mellékszereplők karaktarei is olyan jól vannak felépítve, hogy az összes logikátlan hülyeségét képes voltam megbocsájtani. Egyedül a két női főszereplő volt, akiknél sokszor éreztem, hogy nincs bennük annyi, amennyit a sorozat megkövetel, de a többiek annyira húzták őket magukkal, hogy valójában nem is volt zavaró. Kis kedvcsinálónak a sorozathoz, egy kis karakterjellemzés:

Lucas Hood (Antony Starr):

Az exfegyenc álrendőr, akiben olyan lelki háború dúl és olyan morális útvesztőbe tévedt, hogy reggelenként, amikor egyenruhába bújik, valóban elhiszi magáról, hogy a törvény embere és még az életét is áldozná a munkájáért. Éjszaka persze simán leszervez és végrehajt egy betörést, ha úgy van. És általában úgy van...

Job (Hoon Lee):

Az ázsiai transzvesztita hekker, aki női ruhákban, kifestve és műhajjal rohangál és csak is kizárólag affektálva hajlandó megszólalni. Sosem tart magában semmit és még akkor is elküld a p*csába, ha éheztetett farkasok közé dobod. Az egyik leg ellentmodásosabb és legkeményebb karakter, akivel valaha találkoztam.

Brock Lotus (Matt Servito):

A seriffhelyettes, aki rohadt mód nehezen éli meg, hogy egy jöttment ismeretlen lett a góré. Erkölcsileg megkérdőjelezhetetlen akar lenni, de az állandó balhék, a tragédiák és a koránt sem hagyományos módszerekkel dolgozó felettese olyan mély nyomot hagynak benne, hogy folyamatos ellentmondásba keveredik saját magával. 

Kai Proctor (Ulrich Thomsen):

A mélyen vallásos amish közösségből származó gengszter, aki minden áron uralni akarja a várost és a szervezett bűnözést. Apját legszívesebben kibelezné egy vajazó késsel, de anyja bocsánatáért az életét is odaadná, közben pedig szexuálisan beteg kapcsolatot ápol saját unokahúgával.

Burton (Matthew Rauch):

A szinte ismeretlen múlttal rendelkező, beteg lelkű rabszolga és szociopata, aki a halálba követné főnökét (Kai Proctort). Bárhol és bárkit képes a legválogatottabb brutalitással kivégezni, miközben olyan tekintetekkel és gesztusokkal dolgozik, hogy az emberben megkocsonyásodik a vér.

Kurt Bunker (Tom Pelphrey):

A fülig tetovált ex-neonáci, aki megszállottan küzd azért, hogy maga mögött hagyja a múltját és rendőrnek állhasson. Acélidegekkel próbálja feldolgozni, hogy amilyen előítéletekkel élt másokkal szemben, azt most mind hatványozottan köpik az arcába a másik oldalról. Mindezek ellenére a legkeményebb és legmegbízhatóbb sidekick akar lenni. A negyedik évadban látható háttértörténetét a harmadik évadban kellett volna előhozni, és sokkal nagyobb hangsúllyal kibontani.

A sorozat néha abszurdabb, mint egy túlhúzott horrorra akadva rész. Van itt amish közösség, amish maffaifőnök, elképesztően csúnyán beszélő japán transzi (Tudom, nem hinnéd, de imádni fogjátok a karaktert) orosz maffiavezér, neo-náci csoportosulás, arctetkós ex-árja rendőr, és ez még csak a fele a dolgoknak...Szóval, na! Ez az a sorozat, aminek minden előjel alapján a nevetséges kategóriába kéne esnie, de szerencsére ez távolról sem igaz.

A szereplők a sorozat négy évada alatt végig érdekesek, a sorozat kellően brutális és bár működnek a drámai szálak, akinek gyenge a gyomra, az inkább maradjon az én pici pónimnál.

A sorozatnál egyedül a befejezés az, ami némi nemű hiányérzetet okozhat, de az is inkább a kekeckedő fajtámnak köszönhető, mintsem a készítőknek. Ezzel együtt, aki csak teheti, darálja be mind a négy évadot, deeee azonnal.

Banshee: 10/9

Szólj hozzá