Pokol Sárospatakon - a felelőtlen állatvédelem nyomora

A magyar állatvédelem helyzetéről hosszú oldalakat lehetne írni. A különböző szervezetek közötti viszályokra, az adományokból befolyó összegek trükkös elszámolására, az állatokat csak marketingre használó egyesületekre megszámlálhatatlan mennyiségű posztot pazarolhatnánk. 

Vannak olyan helyzetek, amikor ezeket az ellentéteket félre kell tenni. Olyan pillanatok, amikor ahelyett, hogy első felindulásból kiáltanánk kardért és fegyverért, inkább magunkba nézünk és félretesszük a személyes ellentéteket. Amikor tudjuk, hogy egységként kell mozdulnunk, különben elbukunk.

Sárospatak, Manduláshegyi Kutyaotthon.

Rengeteg menhely van hazánkban, ahol a gazdára váró állatok rossz körülmények között élnek. Nem áll rendelkezésre elég kennel, hiányos az állatorvosi ellátás, nincs megfelelő mennyiségű és minőségű táp, és úgy általában minden, az állatvédelemben sajnos megszokott nehézség állandó napi rendi pont. A manduláshegyi kutyaotthon, jelenleg a hazai állatvédelem állatorvosi lova. Amit rosszul lehet csinálni, azt rosszul csinálták, ami probléma felmerülhet, az felmerült, amit el lehet mulasztani, azt elmulasztották. Manduláshegy jelenleg maga a pokol. Életvesztő az ott szenvedő kutyáknak és lélekvesztő az állatvédőknek.

Sárospatakon gyakorlatilag egy feltétel sem adott. A manduláshegyi menhely maximum 200-250 állat elhelyezésére alkalmas, de már akkor is telt házról beszélünk. Jelenleg több mint 400 kutya él a menhely területén. Ivaros szukák és kanok összezárva, aminek köszönhetően szinte hetente születnek újabb lakók. Ezeknek a kutyáknak a nagy része szinte semmilyen állatorvosi ellátásban nem részesül. Különféle betegségekkel küzdenek. Rühesek, bolhásak, férgesek, babéziásak, a kiskutyák között nem egy szenved parvo vírusban. A gondozó gárda kapacitását már rég meghaladta a létszám, ennek következménye pedig, hogy a kutyák nagy része a saját ürülékében él. A kutyák nincsenek falkákra bontva, ezért az agresszív kutyák folyamatosan bántalmazzák a többit. A frissen keletkezett sebek pillanatok alatt elfertőződnek, a fertőzés pedig nagyon gyakran halálhoz vezet. 

A kép forrása: Etyeki Állatvédő Egyesület

Miként alakult ez ki, és miért nem tett ellene senki?

Itt jön képbe az állatorvosi ló esete. Rengeteg hibán és mulasztáson, illetve a felelőtlen állatvédelmen és némi tudatlanságon keresztül vezetett idáig az út. A környéken nincs más állatmenhely, így aki kutyát talál a környéken, az egyből a Mandulás hegyre viszi. A telep vezetője nagyon állatszerető ember. Ez nem egy abszurd vicc, tényleg az. Szeretete és jósága azonban súlyos felelőtlenséghez vezet, ugyanis egyetlen kutyát sem utasít el. Mindenkit befogad, akit hozzá visznek. Ez egyfelől nagyon nemes és becsülendő gesztus, hiszen senkit nem akar az utcán hagyni. Másrészről viszont, ahogy ez most be is bizonyosodott, óriási és kezelhetetlen problémákhoz vezet, ugyanis akkora létszám gyűlik össze így a telepen, amekkorát semmilyen módon nem lehet felügyelni. Annak, aki valóban szereti az állatokat és évek óta menti őket, nagyon nehéz azt mondani, hogy nem tud fogadni egy kóbor, vagy sebesült állatot. Sokszor mégis muszáj, hogy megerőszakolja magát és nemet mondjon, mert a befogadással a többi menhelyi kutya életét veszélyezteti. Ugyanez történt Sárospatakon is, csak éppen több mint kétszáz alkalommal. Ezen felül a menhely üzemeltetője sem tett semmit a borzasztó állapotok láttán. Nem rendelt el létszám stoppot, nem kérte más szervezetek segítségét. A felelősség természetesen kiterjed a hatósági állatorvosra is, és minden olyan hivatalos személyre, aki tisztában volt a menhelyen uralkodó állapotokkal és mégsem tette meg a szükséges lépéseket.

Szerencsére a Hangya közösség és a Lelenc Kutyamentő Egyesület azonban nem volt képes tovább nézni, és beletörődni a sárospataki helyzetbe, ezért közös gyűjtést és akciót indítottak annak felszámolására. Többször látogatták a menhelyet, egyeztettek a vezetőjével, állatorvosokkal, a helyi jegyzővel, és folyamatosan tudósítottak az ott tapasztaltakról.

Most kb. 400 kutya él nemre, korra, fajtára, viselkedésre, betegségekre teljesen beazonosíthatatlan módon, egy ömlesztett masszában.
Az állatok életfogytosok: vegetálnak, időszakos túlélésért küzdenek, mindennapos harcaikat vívják az elemekkel és egymással.
Hogy hány kutya pusztult el úgy, hogy a társai tépték szét, nem tudni, mert az élőkre sincs naprakész nyilvántartás, nemhogy a holtakra.
Hogy egy-egy összecsapásba még nem húzott maga közé a falka embert, az csak a jószerencsén múlott. Felénk is elindult egyszer egy nagyobb csapat csaholva.
Életveszély ami ott van, kutyának, embernek egyaránt.
Etetés: aki odaverekszi magát, az eszik, aki gyenge, az éhezik, sovány.
Pihenés: aki kiverekszi magának, lesz helye, aki gyenge, az kinn ücsörög az esőben, ha le mer ülni egyáltalán.

Nekik köszönhető, hogy a kezdeményezés mára egy több mint tíz szervezet támogatásával létrejött nagyszabású akcióvá alakult. Egy olyan összefogás jött létre, ahol az egyébként egymást igen gyakran és hirtelen elítélő állatvédők és szervezetek, minden erejüket összefogva próbálják megmenteni a manduláshegyi állatokat és segítséget nyújtani abban, hogy a menhely ténylegesen azt a funkciót töltse be, amit egy normális világban kellene. Mindezt a telep vezetőjével karöltve, akit nem akarnak élve elégetni, egyszerűen csak sajnálják, hogy idáig egy olyan álomvilágban élt, ahol azzal ártott a legtöbbet, amivel mindenkin segíteni akart. 

A kép forrása: Hangya Közösség

Május 28-án, 10 szervezet több mint 50 önkéntese látogatott el Sárospatakra, hogy elkezdjék azt az embertelen mennyiségű és lelkileg borzalmasan megterhelő munkát, ami ahhoz szükséges, hogy idővel az ottani kutyák nagy része újból méltóságteljesen élhessen. Azért idővel, mert ezt a helyzetet nem lehet napok alatt felszámolni. Ehhez hetek, hónapok kellenek. És azért csak a kutyák nagy része, mert sokan olyan állapotban vannak, ahonnan már nincs visszaút. 

Sok a beteg. Találtunk példáiul egy átharapott torkú kutyát aki a torkán fújta ki a levegőt, vagy épp az emlődaganatos, akinek épp kifolyt a szeme, vagy a tacskót, akinek akkora a nyakán a daganat, mint a feje. Találtunk végstádiumos, elfekvő, agonizáló kutyát. Találtunk olyan kialakítású "kennel"sorokat, amelyek csak akkor közelíthetők meg, ha másik két kutyacsoporton vergődsz át, ezek a kutyák azt a helyet soha el nem hagyják. Az ürülék mennyisége leírhatatlan. A középső nagyobb udvaron 110 kutya próbált vacsorához jutni. Ez a telep nem menhely és ahogyan az állatok ott élnek, az nem élet.

Május 28-án, 10 szervezet több mint 50 önkéntese omlott össze magában, vagy éppen mások előtt. Volt aki hosszú percekig könnyes szemmel állt, volt aki üvöltve sírt, és volt, aki egyszerűen összeesett a menhely közepén. Sokkot kapott. Ennek ellenére hozzáláttak a kennelek kitakarításához, fertőtlenítéséhez, a kutyák összeírásához és megjelöléséhez. A különösen veszélyeztetett, sérült, vemhes, illetve a  kölyökkutyákat elszeparálták, amelyiknél lehetett, ott chipet ültettek be, és 28 kutyának tudtak helyet biztosítani más szervezeteknél, vagy ideiglenes befogadóknál. 

Képek forrása: Hangya Közösség, Etyeki Állatvédő Egyesület

Bár az akció sikeresnek tekinthető és példaértékű, de mint említettük a probléma megoldásához ennél sokkal többre van szükség. Sok ilyen látogatásra lesz még szükség ahhoz, hogy a helyzet felszámolásra kerüljön, ehhez pedig civil összefogásra van szükség. Adományokra és kétkezi segítségre. Fertőzött kutyákat nem mindenki fogadhat örökbe, viszont az alábbiakkal bárki segíthet.

- A Hangya közösség és a Lelenc Kutyamentő Egyesület oldalának követésével, és az ott található posztok megosztásával.

- Adományozással, a fent említett két szervezet számlaszámára.

- Kétkezi munkával Sárospatakon, a következő segítő napon, amely előreláthatólag Június 18-án lesz.

A következő segítő napon mi is ott leszünk. Riportokat készítünk, videózunk, fotózunk, segítünk a takarításban, a kutyák elszeparálásában. Ha te is tenni akarsz a sárospataki pokol felszámolásában, akkor kövesd a Hangya közösség és a Lelenc Kutyamentő Egyesület oldalát a friss hírekért.