Daredevil 2. évad évadkritika
Egyem a szívét a Netflixnek
Nem hittem volna, hogy az első évad által olimposzi magasságokba emelt lécet sikerül-e még magasabbra tennie az alkotóknak, de mint enyhén képregény fetisiszta, bátran kijelenthetem, hogy sikerült, és akárcsak az első évadnál, olykor azon kaptam magamat, hogy szájtátva bámulom kedvenc vakegér hősünket.
A szereplők
A második évadra visszatér mindenki, akit az elsőben nem küldtek a kutyák után a mennybe. (mielőtt valami habzó szájú kommentelő rám küldi az állatrendőrséget, a mesére gondoltam)
Az új karakterek közül egytől egyig mindenki telitalálatnak bizonyult, kezdve a csücsöri Elektra Natchios karakterével, befejezve az igazi motherfucker Frank Castlé-vel.
Apropó, bárki volt felelős a castingért, megölelgetném, és virágot küldenék neki Jon Bernthal leszerződtetéséért. Ha van tökéletesen passzoló színész a Megtorló szerepére, akkor az ő. Megközelítőleg annyira telitalálat, mint RDJ Vasembernek.
Külön meg kell említeni az első évadban Ben Urich főszerkesztőjét alakító színészt, és az ő játékát. Az első évadban nettó gyökér főszerkesztőt alakított, a második évadban személyiségében kicserélődött Ben Urich halála után, és az egyik üde színfoltja volt az évadnak, a legtöbb humoros rész az ő nevéhez fűződik.
A sztoriról röviden, kevés spoilerrel
A fonalat nem sokkal az első évad után kapjuk fel újra. DareDevil osztja a pofonokat, üti az ellent, ahogy azt kell. Wilson Fisk utáni korrupció mentesség látszódik a városon, de még korántsem az a hippi kommuna, aminek Hell's Kitchent és annak környékét látni szeretné a fenegyerek.
Az Ír, meg úgy lényegében minden náció maffiáját valaki kőkeményen elkezdi írtani, és ezt bizony a Charlie Cox által alakított Matt Murdock nem hagyhatja...Így hát nyomozunk, illetve nézzük a jobbnál jobb bunyókat, lövöldözéseket, amiből néhány egész estét filmet gyártó cég, és rendező is meríthetne.
(Nem tudok elég hálás lenni Philip J. Silverának és csapatának, hogy ennyire korrekt és bevállalós koreográfiákat dobtak össze. A DareDevilt alakító kaszkadőr Chris Brewster szintén kapna tőlem piros pontot a könyvecskéjébe - szerk.- Jin_Ke)
Az évad vége felé ismét színre lép Mr. Fisk, akinek voltak már jobb napjai, de hát na, végtére is a Kingpin mindenhol Kingpin, úgyhogy (bár kissé leegyszerűsített húzásokkal) a börtönben is elér a tápláléklánc tetejére. Közben, a nála már teljesen megszokott módon egyre leharcoltabb Matt Murdock életében ismét egy vaginális kreatúra okoz gondot, kit már fiatalkora óta ismer, és akinek hobbija hogy időről időre próbára tegye Daredevil morális értékrendjét. Közben előkerül Stick, a badass kisnyugdíjas, akinek színre lépésével már sejthető, hogy az első évadban félbehagyott japán jakuza vonal, és Black Sky dolog talán kiteljesedik a második évadban. Az évad végére nagyjából a helyére kerül minden, van itt katarzis, van itt megkönnyezni való történet, hullahegyek, és kikacsintások a Marvel folyamatosan épülő sorozat univerzumának meglévő, és leendő tagjaira.
Egy dolog biztos, ez az évad bár erős, de Jon Bernthal Punishere nélkül nem lett volna ugyanaz, és ezt vélhetően a készítők is belátták, ezért is került bele, ahelyett hogy saját sorozatot kapott volna. (Remélem később kapni fog) Bár még bejelentés nincs, meg lennék lepődve, ha a későbbiekben nem készülne el a harmadik évada a sorozatnak. Addig is örüljünk, hogy az Ofotért arcának sikere elhozta nekünk már Jessica Jones-t, hamarosan el fogja hozni Iron Fistet, és Luke Cage-t is. Még idén elkezdik forgatni a marvel vélhetően eddigi legnagyobb dobását, ami a sorozatokat illeti, - érkezik a Defenders - melyben a fent említett karakterek egy csapatként dolgoznak majd, és úgy mentik meg a világot büdös nagy pofonok közepette. (Hol adják, hol kapják, igazságos játék ez én mondom)
Daredevil 2. évad: 10/9
