Hans Zimmer koncert - Orgazmus a fülnek
Hans Zimmer. Piszkosul elfogult vagyok a fenti úriemberrel. Pont. Számomra azon kevés zenészek egyike, aki kétség kívül a non plus ultra kategóriába esik, a hitetetlen pályafutása pedig 30 éve tart. (És reméljük még nagyon sokáig örvendeztet meg minket a szerzeményeivel).
Hans Zimmert nem hiszem hogy bárkinek is be kell mutatni. (Ha mégis olyan csacsi vagy, hogy nem ismered, akkor google a barátod. Csak nem hiszed hogy ennyit segítek) Ez az ember kirugdosta Hollywoodból a kései 80-as, 90-es évek filmzenéire jellemző - "végy egy híres zenészt és énekeltesd, tök mindegy miről" - típusú soundtrackjeit. Jóval mainstreamebb a hatása, mint mondjuk John Williams-é, de ezt semmiképpen sem nevezném hátránynak, hiszen egy olyan generációval is megismertette, megszerettette a relatíve komolyzenét, élő zenekari előadásokat, amilyenekre kevesen képesek rajta kívül a világon. A budapesti koncert egy kedves gesztussal kezdődött, magyar nyelven köszöntötte a megjelenteket és Freddie Mercury óta tudjuk, hogy ez egy "plusz tíz pont a Griffendélnek" húzás a Magyaroknál. Mi pedig sosem hittük, hogy ezt itthon élőben hallgathatjuk:
Innentől kezdve megközelítőleg 150 perc libabőr érkezett. Remek színpadi show-val, fénykoreográfiával, és elképesztő hangszer repertoárral. Az egyes szakaszok között kedves történeteket mesélt, amelyekkel ügyesen felvezette az érkező filmek zenéit. Mesélt Tony, és Ridley Scotthoz, valamint Christopher Nolan-hez kötödő barátságáról, megemlékezett Heath Ledger-ről, valamint az Aurora moziban történtekről. Az összes fontosabb zenészről akivel együtt dolgozik a színpadon, volt egy két kedves története, átvezetője, a közönség pedig örömmel ünnepelte a zenekar tagjait is, Zimmer-rel egyetemben. Mesélt a hamarosan érkező Inferno című moziról, amihez ugyancsak ő készíti a soundtracket, és amit kis hazánkban forgattak a tavalyi év során.
A lista a zenékből kellően változatos volt, kezdve a Sherlock Holmes score-tól az igazi blockbusterekig, mint a Karib Tenger Kalózai, Interstellar, Gladiátor, vagy a Batman trilógia. Ami külön öröm volt számomra, hogy a kevésbé ismert szerzeményeiből is mutatott be néhányat, például Az Őrület határán, vagy az Esőember című filmekhez készített zenékből. A vendégek közül az oroszlánkirályból megismert Lebo M volt talán a legnagyobb név. A hangja ennyi év után is képes volt a gyerekkoromat egy pillanat alatt megidézni. Mikor vége lett a koncertnek, tízezer ember követelte vissza Zimmeréket. Ezt természetesen egy előadó sem hagyhatja csak úgy annyiban, így hát visszajöttek az Eredet jól ismert, és még mindig zseniális dalaival, ami több mint tökéletes befejezése volt egy felejthetetlen koncertnek és estének.
Ha tehetném, máris mennék utánuk Ausztriába, és hallgatnám ismét végig!
